2026. szeptember 24. 8:30
Az emberi agyról sokáig úgy gondoltuk, hogy egységes fejlődési rendszer eredménye. A Stanford kutatói azonban meglepő bizonyítékot találtak arra, hogy két, eredetileg különálló rendszerből fejlődhetett ki. A felfedezés az ALS és más idegrendszeri betegségek kutatásában is új utakat nyithat.
A felfedezés ráadásul egy egészen furcsa laboratóriumi problémából indult. A kutatók azt vizsgálták, miért szinte lehetetlen bizonyos agytörzsi őssejteket laboratóriumi edényben növeszteni, miközben az agy elülső részéből származó sejtek könnyebben fejlődnek.
Már az embriónál két út válik szét
A kutatók az embrió fejlődésének egyik kulcsfontosságú szakaszát, a gasztrulációt vizsgálták. Ekkor a kezdetben egyszerű sejthalmaz fokozatosan kialakítja a szervezet különböző részeinek alapjait.
Itt egy meglepő mintázatra bukkantak: két külön sejtcsoport indult el az agy kialakítása felé. Az egyik az agy elülső részét, a másik a hátsó régiót hozta létre, ráadásul eltérő genetikai programok irányításával.
Ez azt jelentheti, hogy az agy két nagy része nem ugyanabból az „őssejtes alapból” fejlődik, ahogy azt korábban feltételezték.
Több mint 500 millió éve kezdődhetett
A kutatók egy távoli rokon állatcsoportot, a makkférgeket is megvizsgálták, és náluk is hasonló kettős fejlődési mintázatot találtak. Ez alapján úgy vélik, hogy az agy e két részből álló fejlődési rendszere legalább 500 millió éves lehet.
A hipotézis szerint ezek a rendszerek az evolúció egy nagyon korai szakaszában még különálló struktúrákat alkothattak, majd később egyetlen, összekapcsolt idegrendszer részévé váltak.
Az ALS és az SMA kutatásában is segíthet
A felfedezésnek nemcsak evolúciós jelentősége lehet. A kutatók az új ismeretek segítségével emberi őssejtekből működő agytörzsi motoros neuronokat állítottak elő laboratóriumban. Ez különösen fontos lehet olyan betegségek kutatásában, amelyek ezeket az idegsejteket károsítják, például az ALS vagy a spinális izomatrófia (SMA).
A Stanford kutatói szerint az új módszer részletesebb betegségmodellek készítését teheti lehetővé, és hosszabb távon a regeneratív terápiák fejlesztését is segítheti.
A tanulmány a Nature Neuroscience folyóiratban jelent meg.
Fotó: kjpargeter - Magnific.com