A fiataloknál pedig háromszor annyi támogatójuk van, mint a Fidesznek, állítja nemrég készült mérésekre hivatkozva. A fiatalokat pedig szerinte eddig senkinek sem sikerült megállítania, maximum rövid időre feltartóztatnia, és a Fidesznek sem fog sikerülni most. Azzal zárja szavait, hogy hétfőtől folytatja az országjárást.

Egy – szerinte – 26 százalékos párt vezetőjeként. Oda, ahol „ma kínaiul és oroszul is mennek a hírek”. A köztévé által kapott közpénzt hasonlítja össze a gyerekvédelmi szakértők béreivel. Megemlíti, hogy „a magyar kormánynak nincs természetvédelmi minisztériuma, nincs egészségügyi minisztériuma, de van propagandaminisztériuma”.

Üzeni a kormánynak, hogy minden magyar ember békepárti, senki nem akar háborút. „Hiszünk Szent Pál tanításában, hogy ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” – mondja. Az Orbán és Gyurcsány által ásott árkok betemetését tűzi ki célul. „Itt egyetlen egy háborúpárti kormány van, az Orbán-kormány, ők vásárolnak százmilliárdokért harci repülőgépeket”, ők építenek fegyvergyárakat, mondja.

„És ők azok, akik a magyart a magyar ellen uszítják, és a magyart az idegenek ellen uszítják. Ennek fogunk véget vetni”. Orbán kampánynyitójáról beszél „egy zárt magtárban”. Megemlíti, hogy Orbán szerint Brüsszelben „véleményterror” van, Magyarországon nincs. Erre EP-listavezetőjének, Tarr Zoltán esetét emílti. Szerinte vidéken az iskolák, kormányhivatalok levélben fenyegetik dolgozóikat, hogy ne menjenek el Magyar Péter rendezvényeire.

Először akkor, amikor 2011-ben az első bejelentések után megszüntették a nyomozást. Aztán amikor a pedofil igazgató kitüntetést kapott Szentkirályi Alexandrátó. Harmadszor akkor, amikor az ügyészség a zaklatónak csak felfüggesztett börtönt kért. Negyedszer: amikor K. Endrét kegyelemben részesítették, majd sosem magyarázták el, miért. Ötödször: nem tárgyaltak a sértettek kártérítési igényéről. Hatodszor akkor, amikor olyan összegű kártérítési összeget kötöttek peren kívül, amelynél jelentősen többet kaphattak volna a bíróságon, de az áldozatok nem engedhették meg az évekig tartó pereskedést – sorolja.

Ma pedig az általuk kiharcolt egyezséget is megszegték azzal, hogy nyilvánosságra hozták annak tartalmát, mondja. Pintér éppen „a büntetés napján” érezte szükségét, hogy ezt nyilvánosságra hozza. „Ennyit tudnak” – mondta. Megismétli, hogy a kormánynak távoznia kell. 

„A Megafon…” – kezdi, a tömeg fújol. Azt üzeni a propagandistáknak, hogy „a gyerekvédelmi rendszer rogyadozó építménye nem airsoftpálya, hanem sokezer gyerek számára a mindennapok kőkemény valósága”. Szavait így zárja: „a tavaszi szél Tiszát áraszt”.

Az eredmények a gyermekvédelem, és a kisebbségi problmémák kezelésében sem látszanak. A szakemberek elkezdték elhagyni a pályát, súlyos létszámgondok vannak, állítja. A maradók pedig a „megalázónál is alacsonyabb” bért kapnak, a jelenlegi körülmények között képtelenség felelősen ellátni a gyerekeket.

Szerinte „Pintér Sándor személyesen felelős minden magyar gyermekért”, mert rátolták a gyerekvédelmet az oktatással és az egészségüggyel együtt. A felelős döntés számára szerinte az azonnali hatállyal történő lemondás.

A gyermekotthonok vezetőin végzett pszichológiai vizsgálat szerinte csak „politikai tűzoltás”, „látszatintézkedésnek is elégtelen lózung”, de ezt a „maszatolást” már senki sem veszi be. Szerinte Pintér és társai „visszavonhatatlanul leszerepeltek, megbuktat a magyar nép előtt”.

Azt ígéri, hogy a Tisza Párt fel fogja számolni a hibákat a gyermekvédelemben, és azonnal megemeli a szakemberek bérét, ahogy az egészségügyben dolgozók fizetését is. Újjá akarja építeni azt „a romhalmazt, amit ma gyermekvédelemnek csúfolnak”.

Valamint hogy a pedofil esetek után helyén marad az intézményvezető, és maximum magyarázkodnia kell, ha botrány lesz egy-egy esetből, mondja Magyar. Az sem következmény, ha az állam, mint fenntartó hárítja a felelősséget.

Szerinte az áldozatoknak a kövekktezmények se segítenek, csak a megelőzés. Erre szüksége van ahhoz, hogy az egyházi vezetők ne relativizálják a pedofil bűncselekmények súlyosságát.

„Ha jó a rendszer, és minden esetre fény derül”, akkor a szexuális ragadozók kétszer is meg fogják gondolni, hogy gyerekekhez nyúljanak. Ehhez a szakmai felkészítés mellett figyelemre van szükség, ami emberi erőforrás kérdése. Közben viszont szerinte alapvető feladatokra sincs kapacitás.

Felidézi, hogy éllovas Magyarország az emberkereskedelem áldozatainak számában, „valahol Bulgária mögött lehetünk” a nemzetközi rangsorban. „Próbáljuk meg beelőzni Romániát” – mondja. 

Felidézi, hogy 40 ezer milliárd forint támogatás érkezett az EU-ból a 2004-es csatlakozás óta, bár „néhány bohóc, Deutsch Tamás, Menczer Tamás azt találták mondani, hogy Brüsszelből csak a baj jön”.

Üdvözlendőnek nevezi a szigorításokat, még „ha kapkodóak, és helyenként szakmaiatlanok is”, ezután jogi visszásságokról beszél a módosításokban. De ezek a most említett ügyhöz hasonló bűncselekmények felgöngyölítésében nem segítenek.

Szerinte az igazi gyenge láncszem nem a bíróságok, hanem Pintér Sándor belügyminisztériuma, amely alá a gyerekvédelem tartozik, valamint a szintén alá tartozó nyomozóhatóságok. A tömeg azt kántálja, hogy „mondjon le”.

Magyar így folytatja: „Nem holnap kell lépni, hanem ma, miniszter úr! Orbánék azt mondják, hogy elkötelezettek a gyermekek védelmében, de most is csak bírósági szigorításra futotta, miközben minden elsőéves joghallgató tudja, hogy visszatartó erővel nem bír a büntetések szigorítása”.

Szerinte erre csak az jó, ha növelik a lebukás esélyét.

„Egy forintba se kerül” a büntetéseket szigorítani, de lehet vele hirdetni, hogy „nekik a gyerekek az elsők”. A valós megoldás érdekében költeni kell a rendőrségre, a szakértők fizetésére, az otthonok felújítására, ez szerinte nem megy a kormánynak.

Az intézményi figyelemnek kijátszhatatlannak és megvesztegethetetlennek kell lennie, valódi következménye kell legyen az ügyek eltussolásának, „akkor is, ha csókosok az érintettek”.

És elkerülhetővé teszi azt, hogy az elkövető hétről hétre, hónapról hónapra megismételje a zaklatást. Szerinte csak a rendőrség csak akkor lép, ha a közhangulat nyomás alá helyezi őket. Szerinte ez nem azért van, mert a rendőröknek nincs lelkiismeretük… hanem hogy lehetséges ez? – teszi fel a kérdést.

Álságos kommunikációval vádolja a kormányt, akik az alaptörvény-módosításon kívül nem tesznek semmit. Egy nyolc hónapos feljelentésről beszél, amellyel kapcsolatban csak az ő áprilisi Facebook-posztja után történt kihallgatás – szintén szexuális bántalmazásról van szó egy nevelő részéről.

Ilyen hogy történhet 2024-ben, valahol Európában? 

– teszi fel a kérdést. „Minek kell megtörténnie, ami már megüti Pintér Sándor és Orbán Viktor ingerküszöbét?” Ő szívesen posztolna minden bántalmazott gyermekért, de szerinte nem ez a leghatékonyabb megoldás, ahogy a könyvek befóliázása sem az.

Szerinte képzett, reagálni képes rendőri egységeket kell felállítani, valódi intézkedések kellenek. A szerdán bejelentett csomag minden elemével egyetértenek, de azt nem tartják valós megoldási javaslatnak.

Azzal kezdi, hogy „jó reggelt, miniszter úr!” Így folytatja: „ma Magyarországon olyan kormány van, amely családbarátnak hazudja magát. Olyan kormány, amely kereszténynek hazudja magát. Amely gyerekbarátnak hazudja magát”.

Szerinte ennek pont az ellenzekője igaz. „Hazudnak minden hullámhosszon” – mondja. Szerinte a kormány háborút szít magyar és magyar közt, semmibe veszi a gyerekeket. „Olyan kormányunk van, amelynek tagjai odáig nem jutottak el két és fél hónap alatt, hogy bocsánatot kérjenek a bicskei áldozatoktól” – teszi hozzá.

Ő katolikus, piarista diákként azt tanulta, hogy a megbocsájtás az egyik legfőbb erény. De ez csak akkor lehetséges, ha bocsánatot kérnek. Felidézi, hogy az „elkövetőt kitüntették, amikor már fennált a bűncselekmény gyanúja”. Balog Zoltán nevét említi, aki „kijárta” K. Endre kegyelmét, a tömeg fújol.

Orbánt kéri, hogy nevezze meg a felelősöket, és kérjen bocsánatot „a bicskei fiúktól”, vagy távozzon azonnal, és vigye magával az összes felelőst.

Mert sokan nem tudják befejezni tanulmányaikat, mert el kell tartaniuk a családot. „Képzeljük el, milyen lehet gyermekként koldulni?” A rossz egészségügyi ellátással rendelkező területeken felnövő, rossz minőségű oktatási intézményekbe járó gyerekek sorsáról is beszél, akiket a kormány „nem képes, és nem is akar” megvédeni.

Szerinte a családbarátság alatt a kormány „a büntetést, a megfélemlítést, a lefóliázást és a szakértők megalázást jelenti”, mert „egy bántalmazó kormány csak bántalmazó” környezetet tud generálni.

A Közös Akarattal a Sándor-palota előtt fognak virrasztani az éjszaka a gyerekvédelem megjavításáért.

„A gyermekvédelmi rendszert kizsigerelték, a szakembereket megalázzák minden nap, a kormány képtelen ellátni feladatait, megvédeni a gyerekeinket” – mondja Szilágyi. Szerinte a változást viszont nem lehet egyedül elérni.

Pedagógusként tudja, hogy ma Magyarországon nem a családok az elsők, mondja. Közös nemzeti feladatnak nevezi a gyermekvédelmet. „Aki ezt nem akarja megérteni, veszélyezteti közös hazánk jövőjét, és semmi keresnivalója az országházban” – mondja.

Szerinte az OGY-hez benyújtott javaslatukat szakértők segítségével állították össze, majd a Népjóléti Bizottság ülésén azt „primitíven” utasították el a kormánypártok. Ezután az intézetben felnövő gyerekek sorsáról beszél, akiknek itt biztonságban kellene érezniük magukat, ám az állam ezt nem teszi lehetővé.

Így folytatódik Nagy felszólalása. A civileket méltatja, akik valós megoldásokat keresnek a gyermekvédelmi problémákra. A javaslatcsomagról beszél, amelyet a parlamentben vitára sem bocsátottak a kormánypártok. „Szégyelljétek magatokat!” A Közös Akarat Szövetség tagja, Szilágyi Kitti lép színpadra, aki egyben Nagy Ervin unokahúga.

„Talpon vagytok, magyarok?” – üdvözli Nagy Ervin színművész a tömeget, majd az ő vezetésével eléneklik a Szózatot. Ezután Magyar Péter felköszönti Nagyot a névnapján. Nagy: „Sosem gondoltam volna, hogy ennyi elvbarátommal fogom ünnepelni ezt a napot”.

Szerinte a jelenlévő „európai embereket” sérti az, hogy az áldozatokért az elmúlt időszakban semmit nem tett a magyar kormány, akinek csak a politikai célok fontosak szerinte. „Ebből elegünk volt” – teszi hozzá. A tömeg azt skandálja: „Elegünk van!”

Azokról a gyerekekről beszél, akik nem számíthatnak szüleikre, csak a magyar államra, hogy „óvó kezet nyújtson nekik”. Azt ígéri, hogy a Tisza Párt meg fog védeni minden gyereket, akinek nincs családja.

Így kezdődik a tüntetés. „Most duzzasztógátot építünk, és lebontjuk az egész rendszert, a Tiszát nem lehet megállítani” – szól a színpadról. A közönség ezután ritmikusan tapsolni kezd, majd egyszerre kiabálni kezdenek. Nagy Ervin lép a színpadra.

És a résztvevők is gyűlnek, teli az utca, ameddig a szem ellát. Az esemény nagyjából negyed órás késésben van, várhatóan perceken belül elkezdődik.